Nightshift dawnings

Kovács Gergely írásai

Majom

2019. január 02. - Kovács Gergely 77

„Nem hinném, hogy jó ötlet lenne, Támü.” – mormogta bele Fecske a piszoárba, izzadt homlokát a csempének vetve. Nem akarta megvárni, milyen elhatározásra jut az öreg, azt illetően, hogy Ildikót, akire egész este mászott, rábeszélje-e egy édeshármasra azzal a piros ruhás csajjal, akinek most nem jut eszébe a neve. Támü nem reagált, addig Fecske legalább a padlót visszakapta a talpa alá. Nyögve elrugaszkodott a faltól, izzadtság-párát hagyott maga után a csempén.

Tovább

Cool

Hi!! Csüccs le! Mindegy hova, ott jó lesz a sarokban. Több hely úgy sincs. Sok jó ember kis helyen is, nem? Cool! Nincs itt levegő, na mindegy, tíz perc az egész. Ez most az ideiglenes office, míg a tatarozás tart. Mi? Bocs, nem hallottam, nagyon dübög a metro. Na. A partnerem Varvasovszky Kyra, Afterflush Sales Manager és Brand Activation Operative Consultant, jómagam Kiss Máté, Waste Telesales Coordinator és Metabolic and Leisure Technican vagyok. Cégünk az EasyFlush Incorporated Association, de ezt már tudod - nem tudom, sikerült-e megnézni a webes presentation-t? Igen, azt, amit átküldtem. Igen? Coool!!

Tovább

Az ötödik szoba

Kezdetben sötétség volt és még valami, talán patkányürülék, amin elcsúszott. Puhára esett, feje és felsőteste még rezgő kocsonya volt, karjai ernyedt csápként lógtak. Születő csontjainak pálcikái szurkálták belülről, pokolian viszketett minden lépésnél. A lába és a gerince váza már megerősödött annyira, hogy járjon, így hát ment, mást úgyse tehetett. Eltévedni nem tud; vagy előre halad, vagy hátrafelé.

Tovább

KQED-FM

Úgy kellett magára parancsolnia, hogy ne gyorsítson. A sarkon túl már biztonságban lesz; az utca, ahova befordul egészen apró - fák, bokrok, kávézók szegélyezik. Talán le is ül egy teraszon, amíg elmúlik a remegése. De amíg el nem ér a sarokig, nincs biztonságban, mintha bármelyik pillanatban felszippanthatná a háta mögötti hatalmas űr vákuuma. Gyilkos sugarakat érzett a hátában, úgy húzta be a fejét, mintha jégeső verné. 

Tovább

A szabadság felé

A doktornő máris távolodik, noha meg se moccan, mintha csupán egy képről figyelné őt mereven, amit egy kérlelhetetlen erő húz az ellenkező irányba. Aztán valami durván oldalba vágja Júliát, talán a padló, de nem biztos – ahogy legördíti magáról, csak a boltíves mennyezetet látja, elérhetetlen messzeségben. Elnyúló, rekedtes kiáltást hall, először tompán, majd egyre élesebben, a hang különös módon épp akkor tart szünetet, mikor Júlia levegőt vesz. Zsibbad a mellkasa, a sarokból sötétség közelít felé, mindjárt be is lepi, és akkor egy kicsivel jobb lesz. Ám a következő lélegzet mégis megemeli a fejét, elé idézi a portás savanyú arcát, és már ömlik is a száján a szó, mindegyik egy korty levegőt fúj az úszógumiba, amibe kapaszkodik az örvényben.

Tovább

Hab

Mintha egy szellemen haladt volna át, épp amikor a melltartókhoz ért. A következő néhány lépés alatt elillant a súlya, lába trambulinként dobta a levegőbe. Egészen a sor végéig kitartott az érzés, aztán leülepedett benne, megülte gyomrát, majd gyorsan fáradó lábán lecsorogva elfüstölt a betonpadlón át. Megállt és szétnézett. Megesett már a női fehérneműknél, hogy a fejébe szaladt a vér.

Tovább

Katarzis

Jó lesz itt, csillagvirág? Tetőtér, fotel, asztal, üvegplafon, felette csillagok… Shopping Mall Deluxe! Még a madár is elfárad, mire felér ide. Diadalmas köríve a kommercializmusnak a negyedik emeleten, tele bezárt boltokkal, az üvegkorlát mögött rálátással a nagy aulára, alant a tömeg épp ünnepelni készül valamit. Mit szólsz? Simán el tudnám adni ezt a helyet! Csak az a rém sok lépcső…miért nem lifttel jöttünk? Mindegy, legalább a patkányok nem másznak fel idáig. Nem, nem a tömegről beszélek odalent, úgyhogy ne örüljél, meg ne bazsalyogjál. Tedd le szépen magad ide, úgy… szegény fotel.

Tovább

Öt oktáv

A Beethoven-trilógia második része, a "Hetedik" című novella folytatása

Ahogy korszakalkotó ötleteinek nagy része, ez is egy esküvői asztalnál született. Eleve jól indult az este. Még ki sem hozták a levest a pincérek, máris ellopta előlük a show-t, mikor feszes derékkal, szakszerűen töltött muskotályt az asztaltársaságának. Mindenkinek pontosan ugyanannyit, picivel a pohár fele fölött. Magának valamivel többet. Behunyt szemmel is megcsinálja, immár negyedik éve dolgozik a falu határában lévő Nefelejcs étteremben.

Eleinte kétséges volt, maradhat-e. Pontatlan volt, elfelejtette a rendelést, és két tányért tudott csak vinni egyszerre. Az italnevek és árak bebiflázása is nehezen ment. A kollégáknak folyton panaszkodott, hogy unja magát, és büszkélkedett, hogy munka közben a Beethoven- szimfóniákról írott tanulmányán dolgozik, legalábbis fejben. Otthon már csak be kell gépelnie, amit kifundált, szinte magát írja a könyv.

Tovább
süti beállítások módosítása