„Nem hinném, hogy jó ötlet lenne, Támü.” – mormogta bele Fecske a piszoárba, izzadt homlokát a csempének vetve. Nem akarta megvárni, milyen elhatározásra jut az öreg, azt illetően, hogy Ildikót, akire egész este mászott, rábeszélje-e egy édeshármasra azzal a piros ruhás csajjal, akinek most nem jut eszébe a neve. Támü nem reagált, addig Fecske legalább a padlót visszakapta a talpa alá. Nyögve elrugaszkodott a faltól, izzadtság-párát hagyott maga után a csempén.