– Jól van. Ötös alá.
Joli néni reménykedve pillantott a napocskás órára. Talán megússza az utolsó kiselőadást. Hiába. Még nyolc perc volt hátra a nagy szünetig. Márk és Zalán előrehozták a babzsákfoteleknek támasztott, hevenyészett virágállványt. Nem kellett nógatni őket, már kezdték is.
– A mi feladatunk az "Öntözz okosan" volt.
– Lássuk.
Zalán ráérősen a sarokban lévő csaphoz ment és vizet töltött egy kannába. Márk közben jobb híján az osztályra vigyorgott. Joli néni erre vágott egy grimaszt, de elégedetten nyugtázta a négyszintes fapolcot, amit a fiúk most felraktak a tanári asztalra.
– Remélem letörlitek a nyomait magatok után.
Zalán bizonytalanul bólintott, aztán belekezdett.

– Hát, szóval, el kell kezdeni locsolni... így – és már zúdította is a vizet a felső sorban zöldellő paradicsompalántákra. A padsorokból pusmogás hallatszott.
– Csitt! Igen, és...?
– És vágtuk egy lyukat a joghurtos palackok aljába – mondta Márk, miután a fél kanna vizet kiöntötte.
– És így a víz lecsorog... a többire – sietett a segítségére Zalán.
Joli nénit vihogás rángatta vissza valahonnan messziről a tanterembe. Az órára nézett. Négy perc. Egy fél élet.
– Aham – A nevetés most hangosabb volt, valaki azt suttogta, hogy ezek hülyék.
– Csend legyen! Hát... elég kókadtak azok a paprikák a második sorban. Alatta meg... az bab akarna lenni? Ki se látszik a dobozból.
– Ó, csak eleget kell locsolni – mondta Zalán és meglódította a kannát. A paradicsomos dobozok már csurig voltak, az asztalon kis víztócsa kavargott sárosan. Joli néni szeme az órára menekült a fiú vigyora elől. Ugyanígy vigyorgott, mikor a karjánál fogva húzta az igazgatói irodába, amiért megütötte a harmadikos Széki Zsófit. A felső dobozokból csordogált valami.
– Szerintetek sikerült okosan öntözni?
– Igen, csak kell még bele víz – harsogta Márk és alig bírta visszafojtani a röhögést – Kicsit várni kell.
Az osztály már zsibongani kezdett, ahogy a nagyszünet előtt mindig.
– Tessék megkóstolni a paradicsomot!
Joli néni legyintett.
– Ötödik Á! Még nincs vége az órának!
– Tessék csak megkóstolni – erősködött Zalán, mire Joli néni karja libabőrös lett, mert erről az ellentmondást nem tűrő hangról eszébe jutott a fiú apja, aki nemrég őt cibálta – képletesen – az igazgató elé.
– Kedves tanítónő a jövőben lesz szíves nem hozzáérni a gyerekhez – zárta le vivace az ügyet az ex-karvezető Kováts diri, majd a tajtékzó szülő távoztával sotto voce könyörgött, hogy Jolika drága emlékezzen rá, hogy a Márk-apuka meszeltette ki az iskolát, hát mit tegyen, ha az meg a Zalán-apukával vadászik együtt minden vasárnap.
Csengettek.
– Nem örülök. Hármas alá – kapta fel az osztálynaplót Joli néni, mielőtt elérte volna a víz – Ötödik Á rendezetten levonul az alagsorba, öltözik és kimegy az udvarra.
Márk és Zalán indult elsőnek, a polcot az asztalon hagyták. Joli néni nem tartóztatta őket. A tábla alól kivette a szivacsot, és a tócsa közepébe vágta. Le merte volna fogadni, hogy az apukák találták ki ezt a hülyeséget. Biztosan röhögtek is hozzá, mint a hülye kölkeik. A polc nem nyújtott választ. A harmadik sorban satnya babcsíra próbált megkapaszkodni a műanyagon. A legalsó dobozokban csak a föld porzott. Vajon azokba mit ültetettek az ebadták?
Vállat vont és mielőtt nekiállt volna feltakarítani a mocskot, leszakította az egyik pirospozsgás paradicsomot. Ahogy a lé szétáradt a szájpadlásán, lehunyta a szemét. Rég evett ilyen finomat.

Dublin, 2021– 10– 10

Ha tetszett, ezek is érdekelhetnek:

Csillagének: Mindig is jobban érdekelt a tudomány és a hagyomány közös keresztmetszete, mint a különbözőségük. A két világkép összeegyeztetése olykor azonban nehézségekbe ütközik. Tamás, a csillagász felkeresi rég nem látott nagybátyját, akivel gyerekkorában az égbolt alatt hallgatóztak: Énekelnek-e a csillagok? Ám hiába találta meg a választ, ha kettejüknek a csillagok teljesen mást énekeltek.

A minimum: A járvány elején egy dublini tanár vásárolni indul. Élvezi, hogy kiszakadhat a home officeból, de a szupermarket és egy a vírushelyzetet látványosan rosszul kezelő nő hamar a kedvét szegi. Konfliktusuk vége az lesz, hogy Paul-t féregnek nevezik. Természetesen nem hagyja magát, mondván, hogy a legnehezebb időkben is kell legyen egy határ, amit nem léphetnek át. De vajon ez a határ tényleg ott van, ahol ő húzta meg?

A feladat: A történetben egy kislány próbálja megoldani a kiszabott iskolai feladatot: gyurmából kell megmintáznia saját magát. A művelet nehezen indul, de ahogy telik az idő, egyre szebb és kifejezőbb lesz a mű a keze alatt. Amikor azonban a padtársai munkájára néz, azzal szembesül, hogy valamit nagyon rosszul csinál. Történet az önkifejezés, önmagunk megismerése valamint a szabályokhoz való alkalmazkodás között feszülő ellentétről.

Pattints rá! : Apa és lánya beszélgetnek egy jól sikerült szülinapi zsúr után. Az apa végtelenül büszke a lányára, amiért aznap először komoly és felelősségteljes viselkedést tanúsított: végre-valahára hajlandó volt pattintani. Az időrendben visszafelé haladó történetben feltárul egy diszfunkcionális család története, és arra is fény derül, mit is kívánnak voltaképpen a szülők a kétségbeesetten lázadó csemetéjüktől.