Gubacsiné feltette melegedni a levest, ezalatt Gruber elnézett a háztetők felett észak felé, ahonnan jókora füstoszlop szállt a magasba. Valamelyik üzlet éghet a Nagykörúton. Remélte, hogy nem az egyik híd az. Különös, még két órája sincsen, hogy arrafelé járt. A Nyugatival szemben a T-34-es is pokolian lángolt, méghozzá az ő jóvoltából. A belőle kimászó katonák úgy visítottak, hogy azt nem lehetett bírni. Megkönyörült rajtuk, noha erősen híján volt a lőszernek.

Most már mindent értek. Sebaj. Kívánni se lehetne jobbat annál, ami lett. Nem hiányzik semmi. Illetve..talán egy aszpirin. Alighanem túl sokat aludtam, kissé még kába vagyok, enyhe fejfájásom van, ami az állapotomat tekintve némileg meglepő. A föld kellemesen hullámzik alattam, és ő itt van velem, és itt is marad. Felém hajol, gondterheltnek tűnik, olvasni próbál a szememből, míg lélegzet nélkül várok az övében csillanó felismerésre. Éreznie kell, másképp nem lehet, különben semminek sincs értelme.

Lehajtotta a laptop fedelét és megborzongott. Egyedül volt a lakásában, egy újpesti panel kilencedik emeletén. Meggondolta magát és újra bekapcsolta a gépet. A verseskötetet a kezében tartotta, de nem akarta addig kinyitni, míg meg nem látja a kezdőképernyőt az őszi avarral. Aztán belelapozott és Radnótinál állapodott meg. Megköszörülte a hangját, arcizmait megnyújtva némán végigmondta az összes magánhangzót, aztán gondosan artikulálva olvasni kezdett: „a mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok…”

„Nem hinném, hogy jó ötlet lenne, Támü.” – mormogta bele Fecske a piszoárba, izzadt homlokát a csempének vetve. Nem akarta megvárni, milyen elhatározásra jut az öreg, azt illetően, hogy Ildikót, akire egész este mászott, rábeszélje-e egy édeshármasra azzal a piros ruhás csajjal, akinek most nem jut eszébe a neve. Támü nem reagált, addig Fecske legalább a padlót visszakapta a talpa alá. Nyögve elrugaszkodott a faltól, izzadtság-párát hagyott maga után a csempén.

Hi!! Csüccs le! Mindegy hova, ott jó lesz a sarokban. Több hely úgy sincs. Sok jó ember kis helyen is, nem? Cool! Nincs itt levegő, na mindegy, tíz perc az egész. Ez most az ideiglenes office, míg a tatarozás tart. Mi? Bocs, nem hallottam, nagyon dübög a metro. Na. A partnerem Varvasovszky Kyra, Afterflush Sales Manager és Brand Activation Operative Consultant, jómagam Kiss Máté, Waste Telesales Coordinator és Metabolic and Leisure Technican vagyok. Cégünk az EasyFlush Incorporated Association, de ezt már tudod - nem tudom, sikerült-e megnézni a webes presentation-t? Igen, azt, amit átküldtem. Igen? Coool!!

Kezdetben sötétség volt és még valami, talán patkányürülék, amin elcsúszott. Puhára esett, feje és felsőteste még rezgő kocsonya volt, karjai ernyedt csápként lógtak. Születő csontjainak pálcikái szurkálták belülről, pokolian viszketett minden lépésnél. A lába és a gerince váza már megerősödött annyira, hogy járjon, így hát ment, mást úgyse tehetett. Eltévedni nem tud; vagy előre halad, vagy hátrafelé.

Úgy kellett magára parancsolnia, hogy ne gyorsítson. A sarkon túl már biztonságban lesz; az utca, ahova befordul egészen apró - fák, bokrok, kávézók szegélyezik. Talán le is ül egy teraszon, amíg elmúlik a remegése. De amíg el nem ér a sarokig, nincs biztonságban, mintha bármelyik pillanatban felszippanthatná a háta mögötti hatalmas űr vákuuma. Gyilkos sugarakat érzett a hátában, úgy húzta be a fejét, mintha jégeső verné.