Az ilyen időt szereti nagyon. Sötétedő, kékesszürke alkony, az utcaképet jótékonyan elfedő köd. Neki ez a karácsonyi hangulat. Az ablakon keresztül is megragadja az embert, de ma kellemes nyolc fok van, vétek lenne kihagyni a sétát. Délelőtt esélye sem volt rá, majdnem fél egyig aludt, ahogy mostanában szokta.  Szedelőzködni kezd, ideje egy kis lélekpurgálásnak. Másfél óra séta, közepes iramban, és máris tisztább a feje. Ilyenkor érdemes az elmélkedéseket csokorba kötve leltárt készíteni a múltról, és talán még a jelen, sőt a jövő is kap néhány gondolatcsírát. Később már elnehezül a test, cammogós a szellem, a fej lebillen a tévé előtt, a kézben nincs erő tartani a könyvet.

Szellős sportcipőt húz, (bakancsban negyven perc is sok) de ha rendesen kilép, nem fázik a láb. Egy istenes falukör rendel, ahogy minden napon. Felteszi a fejhallgatóját, előbb azonban még becsukja a kaput, csak utána indítja el a lejátszót.

Természetesen ma is a Hetedikkel kezd. Utána még jöhet egy kis Mozart vagy Sztravinszkij, de a Hetediknek le kell mennie. Nem ez volt a kedvence, inkább a Hatodik, bár  sokkal jobban szerette a Kilencediknél. Már kiütést kapott az Örömódától. Szerencsére, még nem jár ott, az majd csak hat hónap múlva esedékes. Addigra minden hangot betéve fog tudni a Hetedikből és Nyolcadikból. A végén tökéletesen fogja ismerni az összeset és még csak negyvenhat éves lesz. A könyv szinte magát írja meg, ő csak tartja a tollat, miközben csak úgy áramlik a zene az ereiből.

Nem afféle molyszagú, komolyzenész elemzősdi lesz, hanem egy szubjektív, lelki-szellemi utazás kilenc szimfónián keresztül. Egyben reflektál Beethoven korára, no meg persze a jelenre is, hogy tudniillik, mit jelent a 21. század Magyarországán ez az örök érvényű muzsika. Vagy valami ilyesmi.

Kezdődik az első tétel (Poco Sostenuto), és a vonósok első felfutására már fel is veszi az ideális utazósebességet. Könnyedén lépked a sportcipőben, arcát nedves törlőkendőként simogatja a köd. Remek ez Vivace, kár, hogy az első tíz percet fel kell áldoznia a forgalom oltárán. Két kereszteződésen is át kell kelnie, míg a csöndesebb részhez ér. A lényeg, hogy mire az Allegretto elkezdődik, addigra már egy árva kocsi se brummogjon bele a zenébe. Az Allegretto minden egyes hangját hallani kell, nem érdekes, hanyadjára játssza le a kis bordó mp3-lejátszó. Pám-param, pám-param, tá-ti-ti, tá-ti-ti, , de jó is ez!

Hülye állat, takarodj már innen! Ilyen nincs! Jól van, bőgesse csak a motort, másra nem is jó az ilyen! Egyáltalán ki jár még ilyen szakadék ruszki kocsikkal? Hát nem beleállatkodott a codába! Hülye suttyó!

Mindegy, hamarosan áttér a Diófa utcára, ott már nyugi van. De rohadt fontos volt erre jönnie annak a baromarcúnak! Nem érdekes, mindjárt jön az Allegretto. Bár ezen a szakaszon meg lesz pár kutya. Inkább az úttest szélén megy, már nem jár sok autó. Ez az! Úristen, ez micsoda zene!

Igaz, amikor még csak a csellók vannak, mindig fel kell tekerni a hangerőt, de nem baj, ez mehet full kakaóval. Ah, egyszerűen hidegrázás ez a főtéma. Milyen lehetett ez az első koncerteken, a tizenkilencedik század elején? Kétszáz év óta szakítja meg a szíveket. Ebben minden benne van, az egész élet, minden szerelem, minden…

A náthás kurva anyját ennek a dögnek! Bele az ember fülébe! Hogy a jó istenbe' lehet ilyen hangosan ugatni? Annyira fontos, hogy védje a házat? Ide kellett szaladnia, a nélkül nincs is élet! Tetves dög! Pont bele a kedvenc részébe!

De hát az ő hibája, miért nem megy az úttesten, ahogy akart? Most persze jön a többi korcs is. Jól van, ugassál csak! Ez az! Még! Még!

Hát ez hihetetlen! Lófaszt se hallott a tételből, pedig az a legszebb rész, ahol egyre halkulva, szinte a semmibe vész a fődallam. Az tényleg valami földöntúli. „Valahol a kozmoszban született, ott a helye” – ezt maga Bernstein mondta róla. Itt csilingel az élet értelme a fülében, a mocsodék kutya meg csak ugat, miközben néz rá azzal a vérbuta szemével, meg a tök üres agyával. Még csak nem dühös, csak ott áll, azért, hogy ugasson, azért, hogy tönkretegye az élményt. Mert ezek csak ezt tudják! Mindent tönkrezúzni!

Csak azért is le fogja játszani még egyszer. A közönség is mindig megismételtette a régi időkben. Nem, inkább mégsem. Majd otthon, a csöndben, a karosszékben. Ez is el lett baszva! De már jön a Scherzo, igen, ez kezdődik úgy, mintha röhögne a zenekar. Röhögjenek, van is min! Hát nem röhej ez az egész? Ahogy itt járkál és zsémbelődik. Mindegy, imádja ezt is, jó kis táncos, meg vidám. Ó, jaj, ezen a sarkon mindig van egy kutya! Hol marad? Nem látja sehol. Á, jön már! Így van, jó kutya, baszd szét ezt is! Hogy ez miért nem rohadt el inkább élve, csak úgy spontán? De biz'isten mindjárt szétrúgja az agyát ennek a bolhafészeknek!

Tán jobb lesz, ha kicsit megnyugszik. Majdnem belerúgott a kerítésbe, az eb gazdája meg ott áll a hátsó udvarban. Na és, akkor mi van? Mit néz az a paraszt? Hej, de buta arca van ennek, te jó ég!  Azt várja, hogy köszön neki? És mégis mi a rákért köszönjön, azt se tudja, hogy kicsoda! Nagy ívben leszarja, hogy itt mindenki ismer mindenkit, ő nem ezen a kikúrt tanyán nőtt fel, hanem egy normális, emberi helyen!

A bunkója persze nem bír köszönni.  Csak nem a kultúra csapta ki a biztosítékot? Kultúra? Ezek azt se tudják róla, hogy eszik-e vagy basszák! De bámulni azt tudnak, amikor csak kimerészkedik közéjük az utcára, úgy néznek rá, mint egy kurva ufóra. Van, amelyik tátott szájjal, mint egy borjú. Állatok ezek, na.

És neki csak ne jöjjön senki azzal, hogy magas lovon ül! Kurvára nem kell sznobnak lenni, ahhoz, hogy tudja, hogy milyenek ezek itt falun. Esznek, tévéznek, szarnak, ennyi. Ja és persze a másik hátába állítják a verbális tőrt, kivált, ha az illető nincs jelen. Aztán mégis milyen jól elvannak. Hát köszöni szépen, de ő megdöglik ettől az "élettől".

Na, akkor. Allegro. Értékelné, ha ezt végre nyugodtan meghallgathatná. Nyilván senkit nem érdekel az ő nyomora, csak éppen az a helyzet, hogy ebből a zenéből még a szünet is többet ér, mint itt bárkinek az élete.

Ilyen már tényleg nincs. Tessék már odébb állni egy kicsit, néném! Nem kell az egész járdát elfoglalni. Szórólap? Ki a bánatos istennek kellenek ezek a szarok? Nincs jobb dolga ilyenkor? Unokák, nőegylet, laposüveg? Bármi megtenné.  

Le van tojva, a zenére kell figyeljen! A jó öreg Ludwig. Jól meglepett mindenkit ezzel a daktilus-motívummal anno, de hát ez a zsenik keresztje. Állítólag részegen írta, bár ez csak pletyka. Van benne kraft, az biztos. Wagner azt mondta a negyedik tételre, hogy a tánc apoteózisa. Van benne valami.

Na és az ő apoteózisa hol késik? Őt senki se magasztalja istenné? Haha! Ej, ugyan, hát mit szidja itt ezt a sok szerencsétlent? Szegények… Azért jó nagy seggfej tud lenni ő is, ha akar. Mit tehetnek ezek arról, hogy… Mindegy, csak hagyják nyugodtan zenét hallgatni.

Egyébként is, mit akar? Ő nem ugyanitt él? Be kéne menni Pestre, csak ne lenne olyan rohadt drága az albérlet. Ez nem élet így. Mi a francot keres ő itt? Pesten több növendéke lehetne, itt az a csoda, hogy az a néhány lökött még tanul szolfézst. A picsába, az anyja kenyerén él, ne szépítse! Így persze legalább azt a keveset nem költi piára. Még.

Józanon kibírni… Ezt csinálják utána!

Fogni kéne egy jó kis harmincas asszonykát, aki még szóba áll vele. Elvégre nem vénember ő még. Mit is hallott mostanában? A negyvenöt az új harminc. Van még kérdés?

Csinálni kéne valamit! Valami értelmeset. Szép dolog a zene, de… És az anyja se lesz fiatalabb. Jézus Mária! Fél évente egy Beethoven szimfónia, és ennyi. Ennyire futja. Ugyan milyen könyvet akar ő írni? Kasszadöngető téma, nem vitás! Beethoven és ő. Fantasztikus.

Azért is meghallgatja még egyszer az Allegretto-t. Dögöljön meg mindenki, a szomszéd tehenével egyetemben. Pest meg robbanjon fel a picsába, ha már úgyis annyira elfoglaltak válaszolni az álláskereső emailjeire!

De ez legalább szép. Az ellentéma az első részben. Ennek van értelme.

Ennek a fasznak itt meg nincs! Kis híján elcsapta ez az állat! Baszik ő rá, hogy úttest! Fog a halál a járdán menni!

Ne dudáljál, köcsögbuzi! Hoppá, ezt tényleg kimondta hangosan? Nahát, még ilyen se volt. És épp mikor a kisgyerek jön szembe. Jól van, ne nézzél már úgy kölyök, senki se bántott. Ez se lesz jobb, ha felnő. Atomot ennek a szarfészeknek!

A szimfónia utolsó percei szólnak, az utca zenéből és gondolatból mit se hall. Fellép a járdára, túl sok autó jön egyszerre. Kevesebbet sétált, mint akart, de elege van ebből a napból. Jobb volna a mezőn, kint a tanyákon túl, de ott most elsüllyedne a latyakban. Be kell érnie a faluval. Ha jobban meggondolja, Pesten se jobb, ott van aztán csak zaj.

Az utolsó coda elemi erővel robban be, mikor befordul az utcájukba, az ismétlések a végsőkig fokozzák a diadalt. A finálénál, az egész tétel koronájánál jár, mikor egy bernáthegyi fültépően csaholni kezd néhány centiméterre tőle, sárgöröngyöket fröcskölve a kabátjára. Megáll, leveszi a fülhallgatót és szembefordul a kutyával. Sejti, hogy egyszer meg fogja majd rugdosni ez a kerítést, csak tudja abbahagyni. Talán nem is olyan soká. Még a Kilencedik előtt. Az se biztos, hogy teljesen józan lesz. Jól is esne most egy korsóval, ha már így eszébe jutott, de nincs kedve visszakanyarodni a kocsma felé.

Meg akarja delejezni az állati vicsorgást, ám helyette forróság önti el, és a világ forogni kezd vele, ahogy a közönyös állatszemek mélyén megpillantja a szégyenén örvendező nevetést.

2015-12-19, Derecske

A három rész tartalma:

Hetedik: Emberünk a faluban sétál, miközben Beethoven hetedik szimfóniáját hallgatja. Azaz, csak hallgatná, de minduntalan belezajonganak az autók, no és persze, a kutyák. Idegei pattanásig feszülnek, és kis híján teljesen kivetkőzik magából, ahogy zsákutcába jutott élete minden sarkon önmagával szembesíti.

Öt oktáv: Igyekezvén kikerülni e zsákutcából, pincérként dolgozik, de onnan is menekülne. Ekkor jön az ötlet: lakodalmas zenésznek áll. Már csak az a kérdés, bírja-e a kényes ízlése a mulatóst. A válasz persze egyértelmű, ezért mindenféle lehetetlen helyzetbe keveredik az esküvőkön, sorozatban csinál magából bohócot, többnyire néhány üveg muskotály után.

Három megálló: melyben épp hazafelé buszozik a városból, Feldmár András "Életunalom, élettér, életkedv" című könyvével a zsebében. Váratlanul lerobban alatta a busz, de rájön, hogy ennél jobb nem is történhetett volna vele. Révbe ér, megtalálja életkedvét és helyét a világban, igaz, ehhez néhány álmáról le kellett mondania.