Az eső hátulról támadott, nem felülről, így mire beértem az üzletbe a pulóverem és a pólóm teljesen átázott, mintha belefeküdtem volna egy pocsolyába. Szentül hittem, hogy csak operációval távolíthatók el a hátamról. Azt reméltem, hogy az időjárásban lesz annyi betyárbecsület, hogy ha már úgyis globalement melegszünk, lesz szíves szeptemberben bepótolni az elmaradt nyarat. Az elemek azonban szemlátomást azon dolgoztak, hogy az egész várost belefújják a tengerbe. Elugrottam egy felém száguldó kerítésfoszlány elől és kinyitottam az ajtót. Idebent biztonságos, a generátor több napig is elpöfög, ha kell, de azért az utcai redőnyöket lehúzva hagytam, csak a kirakat fölötti neont kapcsoltam be, egy kis film-noiros hangulatot kölcsönözve az apokalipszisnek odakint.