Ne menj még Annie, ülj le ide mellém egy percre! Olyan ritkán beszélgetünk. Nem mintha te tehetnél róla. Mit csináljak, ha egyszer ki se látszom a munkából. Anya? Anya már lefeküdt, ne zavard, hadd pihenjen. Nehéz időszakon ment keresztül mostanában, de hátha most már vele is rendben lesz minden. És végre véget ér ez a féléve tartó hidegháború. Tudod jól, miről beszélek. Nem kell ahhoz veszekedni, hogy megfagyjon a levegő.

Dehogy is akarok én veszekedni, nem azért mondtam! Csak beszélgetünk. Mint felnőtt a felnőttel. Mutasd csak az arcod! Gyönyörűen begyógyult a heg, nem is látszik már, csak ha nagyon közelről nézed. Ez már igazi háborús sérülés. Nevess már egy kicsit, ne vágj már pofákat folyton. Tudod mit? Látnod kellett volna anyád arcát ma, miközben délután a barátaiddal játszottatok. Szinte éreztem, ahogy megkönnyebbül, ahogy legördülnek róla a mázsás kövek. Tudom, mit gondolsz erről, és nem is akarok felróni neked semmit, különösen a mai nap után. Olyan büszke vagyok rád, és anyád is az, hidd el! És ha a nagyanyád még élne, ő lenne a legbüszkébb.