Hiába, na. Túl szép volt ez ahhoz, hogy igaz legyen – pillantott ki lopva az ablakon a Körút pezsgése felé, de rögtön meg is bánta, amint a hang, amely negyedórája karistolta az agyát egy rozsdás szeggel, rászólt.

– Lesz szíves. – Viki vonakodva nézett bele újra a dioptriákkal rögzített apró gombszemekbe, és próbált belőlük kiolvasni valamit, reménytelenül. A férfinak nem élt az arca a himlőhelyek és a pattanások alatt, a száját is mintha csak a szél fodrozta volna. A lány szeretett volna máshova nézni, de nem volt választása.