Különös, milyen váratlan helyeken és időpontokban jön rá az emberre a gondoskodni vágyás. Milyen bámulatos zárványokat dagonyáz össze a fejben az egyedüllét.  Aztán meg csak néz, hogy ez most mi volt – se előjele, se utóhatása nincs, leszámítva néhány bizsergető, tiszta percet, amikor annak látjuk magunkat, amik valójában vagyunk – egymáshoz fájdalmasan hasonlító, tanácstalanul ődöngő húsgombócok