Julinak vágja a tenyerét a szatyor füle. Átveszi a másik kezébe, majd húsz méterrel odébb megint cserél. Messziről látja, hogy a buszmegállóban nem fogja tudni letenni a lucskos betonra, a tisztaságból nem enged, akkor sem, ha utána egy óráig remegni fognak az ujjai. És ez még csak a fele ajándék, a többit házhoz szállítják. Juli régimódi, tudja, hogy ki minek örülne, nem hagyja a családra a választást egy-egy ajándékutalvány képében.