Lassan, kövér pelyhekben esik kint a hó, mint valami régi mesefilmben, de persze erről is lemaradok – dohogott magában Gábor, aztán rögtön arra gondolt, hogy Lenka talán mégiscsak jogosan hülyézte le néhány órával korábban. Az időjárás végtére is a legutolsó dolog, ami jelenlegi helyzetében eszébe kellett jusson.
Biztos azért tűnődik ilyen baromságokon, mert nem kap elég oxigént az agya. Vagy mert neki tényleg semmi se jó. A lába és a plafonnak meredő pucér feneke, ami kilógott a takaró alól egyre jobban fázott. Ezen pillanatnyilag nem segíthetett és érthető okokból Lenkát sem kérhette meg, hogy kapcsolja be a fűtőtestet. Már felállt a szőr a hidegtől a hátsóján. De legalább az arca, és főképp a nyelve jó helyen van – a szoba valószínűleg legmelegebb pontján. És ha minden jól megy, hamarosan az alsó traktusa is részesülhet ebből a melegből.