Mi, akik itt ma egybegyűltünk, alighanem mindannyian ama közmondásos hímtag rosszabbik végén tartózkodunk – próbál humorizálni magában Paul, amikor megpillantja a maszkjukat fel- és lehúzó embereket a Lidl előtt. Nyárias, szeptemberi hétfő este van Dublinban, nincs tömeg, nem kell az üzlet előtt kígyózó sor végére állni, szabad a vásár. Egyszerre ér a bejárathoz egy babakocsit toló kismamával. A nő int neki, hogy menjen előre, de Paul maga elé engedi, még egy mosolyt is kiprésel magából, nem mintha látszana a maszk mögött. Hasztalan keresi a kosarakat az ajtó mellett, át kell verekednie magát két soron, hogy a túlsó végén lévő kassza mellől elcsenhessen egyet. Szólna a pénztáros lánynak, de látva üveges tekintetét és a sor hosszát, inkább nem teszi. A hat kasszából kettő üzemel, a lány, vagy az idősebb kolléganője hamarosan csengetni fog erősítésért.