Megboldogult legénykoromban, amikor a szabadságba vetett hitem ideig-óráig valóban szabaddá tett, egy nap öles léptekkel ballagtam a Könyves Kálmán körúton a Lurdy-ház felé. Fülledt május este volt, az utolsó vásárlók szállingóztak kifelé az épületből. A forgóajtóban ugyan megkörnyékezett egy ellenirányú erő, hogy szabadulnék vissza inkább a forgalom füstjébe, de a mozgólépcsőn már bizakodva figyeltem megnyúló árnyékomat, hangtalanul emelkedve a lenti zsivaj, és iménti önmagam fölé. Szorosabbra húztam a nyakkendőmet és végigsimítottam a légkonditól lúdbőrös tarkómon. Ha ez most sikerül, végre ledobhatom a horgonyt Budapesten.